Az utóbbi években nem nagyon kényeztettek el minket jó vígjátékokkal, de ez a film kivétel. Szerintem hamarosan a klasszikusok között említhetjük. A története nem új, találkozhattunk már hasonlóval a Zöld kártya című filmben, de ebben a műfajban ez megbocsájtható. Margaret Tate (Sandra Bullock) egy könyvkiadó vezető szerkesztője, akit kanadai származása miatt hamarosan kiutasítanak Amerikából. Ezt elkerülendő hirtelen gondol egyet Sandra és bejelenti a főnökségnek, hogy már jegyben járnak az asszisztensével Andrew Paxtonnal (Ryan Reynolds) és hamarosan össze is házasodnak. És akkor itt kezdődnek a bonyodalmak. Hétvégére a fiú szüleihez utaznak, Alaszkába, ahol kiderül, hogy Andrew nem is olyan csoró, mint amilyennek Margaret hitte. A szülők meg azt szeretnék, ha már a hétvégén egybekelne a szerelmespár. A film első 20 percében csak úgy repkednek a poénok, érdemes odafigyelni, mert könnyen kihagyhatunk párat, ha még az előzőn nevetünk. A szigetre érkezvén a poénok ritkulnak (de nem kell megijedni, csak épp annyira, amennyire kell), hogy teret adjanak a romantikának. Az utálatos főnök és a szorgalmas asszisztens hamarosan megkedveli egymást. Egyik legviccesebb és szemet gyönyörködtető jelenet (férfinak és nőnek egyaránt), amikor véletlenül egymás karjaiba esnek teljesen meztelenül. Sandra Bullock 45 évesen még mindig nagyon jól néz ki. Érdemes még figyelmet szentelnünk Ramone-ra, a dél-amerikai inasra, szerintem nagy arc. A film vége nem szolgál nagy meglepetéssel, de a happy endnek általában mindig jobban örülünk. És végül ne felejtsük el megnézni a stáblistát sem, mert a rendező kedveskedett nekünk még pár jó poénnal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.