John McClane 12 év után tért vissza a mozivászonra és most kivételesen atléta poló nélkül ered a rosszfiúk nyomába. Rögtön a sűrűjébe csöppenünk: Bruce-nak egy fiatal hackert kell bekísérnie az őrsre, akit még a lakásában megpróbálnak megölni ismeretlen gyilkosok. Közben megbolondul a város, leállnak a közlekedési lámpák, kitőr a pánik a tőzsdén, eltűnik az áram. Szépen lassan kirajzolódik a cyber-terroristák összeesküvése: megbénítani az országot, miközben ellopják a fontos adatokat. Természetesen John McClane ezt nem hagyhatja, utána ered a rosszfiúknak. A film egyébként poénos, tipikus amerikai humorral van tele, amikor a véresen komoly bunyó vagy autósüldözés közben elcsattan pár vicces beszólás.

Számomra két akciójelent lett eltúlozva, elhúzva. Az egyik, amikor Bruce Maggie-vel verekszik az erőműben: fejbe rúgja, fejen vágja egy monitorral, majd egy egész szekrény ráesik, de a kínai csaj mégis feláll és kivágja az ablakon, de aztán Bruce visszjön, egy autóval, elüti a harcos amazont, berepülnek a liftaknába, ahol még lógnak és verik egymást egy jó ideig, mielőtt a gonosz meghalna. A másik a kamionos jelenet, amikor ráküldenek egy vadászgépet. Itt ahhoz képest, hogy nem voltak kiegyenlítve az erőviszonyok, a kamion egész sokáig bírta. Ezeket leszámítva jó kis akciófilm, ahol a rókabőr lehúzása mellé egy kis tartalom is társult és így sikerült nem elrontani a folytatást.

Az előző három részt a következő években adták ki: 1988, 1990 és 1995. Most kedvet kaptam hozzá, hogy ismét megnézzem őket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.