Már itt az elején szeretném leszögezni, hogy Sherlock Holmes rajongónak tartom maga, sok filmet és sorozatot láttam vele, megvan szinte az összes könyve, de ennek ellenére engem nem zavart a figurájának eme újragondolása (sok negatív kritikát lehetett erről olvasni). Guy Ritchie egy vagányabb, pörgösebb Holmes-szal ajándékozott meg minket Robert Downey Jr. személyében, aki nem fél használni az öklét is, ha kell. A történet egy kicsit sötét és misztikus, és mintha Holmes nem tudná kezében tartani a dolgokat, de a végén mindenre fény derül. Van benne humor (Holmes és Watson állandóan évődik, akit Jude Law játszik) és akció, a képek meg csodálatosak: jól megcsinálták ezt a koszos, ködös 19. századi Londont. Az utolsó nagy jelenet az éppen epülő Tower-hídon játszodik. Az akciójelenetek közül kettőt emelnék ki, amik nagyon tetszettek nekem: a legelsőt és amikor Sherlock egy ringben bunyózik (http://youtu.be/dy1_gRV436Q). Az éles logikáját használva felméri az ellenfelet és lelassítva, előre lejátsza a harcot a fejében, miközben narratívan elmeséli azt, ami látunk. Ezekután véghez is viszi a hallottakat, de már gyorsan. A történetben Irene Adler is felbukkan, az egyetlen nő, aki képes volt elcsavarni Holmes fejét, de a filmnek ez a része nem lett valami jól kidolgozva. Valahogy nem érezzük a ravaszságot, a csábítást a nő karakterében. Ezt leszámítva egy nagyon jó, kalandos filmmel van dolgunk, minden Sherlcok rajongónak ajánlott. És ne feledjük, hogy a mozikban már adják a második részét, amit remélhetőleg a héten meg is fogok nézni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.